Július 5-én, hétfőn este Alföldi Róbert lesz a Kottazűr vendége. Alföldi igencsak sok kötöttségű hős: színész, nemzedékének egyik legizgalmasabb karaktere - rendező, sziporkázó szellemmel, újító kedvvel, mégis hatalmas alázattal a nézők felé - a Nemzeti Színház igazgatója, aki elérte, hogy a Nemzeti megint ügy legyen, de színházi és kulturális izgalom, hogy a Nemzeti a magyar progresszív színház része legyen, ne múzeum, nemzeti ereklye-hely (hej, de sokan nem szeretik ezért!) - festő és műgyűjtő, szellemes riposztozó és magányos gondolkodó. Igen, minimum ennyi minden Alföldi, a szüntelen lázban égő direktor, egykor média-fenegyerek is, de abból okosan és jókor kimutatkozott.
Amikor azt kérdeztem tőle, hogy milyen zenéket szeretne maga köré gyűjteni ebben az egy órás beszélgetésben, azonnal rávágta: Bartókot! Sokat, mindent, bármit. És még Vivaldit: az operáit (melyeket most fedez föl az utókor, amelyekből csodálatos ária-lemezt készített Cecilia Bartoli, naná, hogy ebből is hallhattok majd...). Ja és még legyen Charpentier, a francia barokknak ez a zsenije, idézünk hát majd tőle is operát (milyen érdekes, ahogyan a bel canto egyeduralmát fölváltja egy sokkal összetettebb szemlélet, amelyben az opera kezdeteihez is kedvvel nyúlunk már vissza). Meg persze lehet Sztravinszkij is - mondta, aztán már rohant is tovább -, hétfőn este időben ott leszek!
Ott lesz, tudom. És már előre sajnálom, hogy csak egy óránk lesz. Pedig akár egy teljes napig győznénk témákkal, szellemi és zenei kalandokkal. Gyertek, hallgassátok - használjuk ki ezt a szűk hatvan percet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.