kottazűr 2011-ben az Operaház bemutatja a BÁNK BÁNT, Erkel nemzeti operáját. Igen, bemutatja: mert a kritikai kiadást szólaltatják meg, nem a mindannyiunk által ismert Nádasdy-féle átdolgozást. Ez a partitúra bizony óriási meglepetéseket fog okozni!
A szövegkönyv esetében nem lehetett visszanyúlni az eredetihez: olyan prozódiai megoldások vannak benne ugyanis, amit a mai, öntudatlanul is Kodály énektanításán edzett fül nem fogad el.
Ráadásul mindehhez egy világhírű olasz opera-rendezőt kértek föl - talán abból a megfontolásból is, hogy én pl. mindmáig a legizgalmasabb prózai Bánk-előadást egy észt színháztól láttam, akiket nem kötött a tisztelet és a hagyomány gyönyörű béklyója...
Lehet, hogy kétféle Bánk-előadást kellene repertoáron tartani? Mondjuk a Káel Csaba-féle klasszikust meg ezt az eredetihez visszanyúló, mégis tán borzolóbb szemléletűt, amelyet majd Cesare Lievi állít színpadra? Ma még nincs, nem lehet válasz ezekre a kérdésekre.
De a vita már megindult. És már nem mentes az indulatoktól... Pedig a felhorgadások nem vezetnek sehová. A beszélgetések, a zenében való elmélyedés annál inkább.
Vitassuk meg?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.